IMG_6810.jpeg

Gondolkodtál már azon, mit jelent számodra a szabadság? Én rengeteget! Nem arra gondolok, mikor adsz magadnak pár munkamentes napot és elutazol valahova, hogy kicsit fellélegezhess. Nem! Hanem arra, mikor a LELKED TELJESEN SZABAD. Mikor nem feszít megfelelési kényszer, nem számít, ki mit reagál arra, ami a szívedben már bizonyosság. Mersz -e önmagadért döntéseket hozni, messze a szükségletek szintje fölött a lelked igaz hangját követve választani azt, ami Neked jó? Mersz -e a sötét gondolatokat, félelmeket elhagyva bízni magadban, abban, hogy belül ott van minden válasz? Még ha az egod tűzzel-vassal is hiteti el Veled, milyen kicsi vagy, tudod -e, hogy ez az ő játszmája, meghagyod -e neki és bízol -e inkább a belső hangodban? Mered -e visszautasítani mindazt, amit a világ akar tőled, tudsz -e helyette játszi könnyedséggel IGEN-t mondani arra, amiről érzed, hogy valójában AZ VAGY TE? Megengeded -e magadnak, a múltat hátrahagyva, a jövőt nem firtatva, hogy jelen légy a saját életedben, csak úgy, önmagad öröméért? Elfogadod -e magad úgy, hogy vagy, minden körülmények között? Bízol -e magadban kétségek nélkül? Mert sosem voltál rabságban, csak elhitted, hogy van börtön... Van, de Te alkottad! Szívemből kívánom, hogy Te is bízz hát magadban feltételek nélkül, emlékeztetve önmagadat arra, aki valójában vagy: TELJES ÉS SZABAD. Örökké!

IMG_8738.JPG

Vannak kapcsolódások, amelyekben önmagadat ismered fel. Akikkel egymás szemébe nézve, mindent tudtok a másikról. Ahol a szavak nem az üres fecsegést jelentik, hanem egymás mélyebb megértését segítik elő. Amelyeknél nem számít, hogy először találkoztok, és hányszor, mert bár emberi mivoltunkat nem megtagadva, érzitek egymás hiányát, de mégis... a szeretet láthatatlan fonala összeköt benneteket. Vannak szövetségek, amelyek a mennyben köttetnek.

Bővebben: Lélektársakkal a szív útján

Kis-Zita-copy.jpg

Öledbe vennéd –e a kisgyermek énedet, hogy megkérdezd őt, ilyennek képzelte -e el magát, ha nagy lesz?

A minap előszedtem a gyerekkori fotóimat. Pár éve voltak utoljára a kezemben, amikor még csak néztem őket. Ma már látom is, a szívemmel. Látok egy kislányt, tele élettel és kíváncsisággal. Hatalmas vággyal arra, hogy megélje önmagát, és minél többet tapasztaljon a világból. Aki nehezen viselte, ha azt hallja, hogy „ezt így kell tenni”, mégis teljesítette. Olykor tiltakozott dolgok ellen, amiket nem érzett magáénak, de nem lázadt. Majd egy időre elbizonytalanodott, és nem vállalata fel magát, nehogy „bajt” okozzon. Anyukám mesélte, hogy pár évesen nem lehetett rám nadrágot adni, a szoknyát szerettem. Aztán tiniként mégis félretettem, mert azt láttam, hogy a gimis lányok nadrágot hordanak. És bőven elég volt nekem a „piros” hajam különcségnek. Féltem, ha „még jobban” különböznék, nem fogadnának be, márpedig én tartozni akartam valahova.  Elhittem, hogy ezen múlik a szeretet.

Bővebben: A bennünk lévő gyermek

Gyengesg.jpg

Mondd, mutattad már magadat erősnek, mert úgy érezted, ezt várják el? Mondtad már, hogy „Nekem megy!”, „Én bírom!”, „Köszi, megoldom!”. Én igen. Gyengeségnek neveztem korábban, mikor úgy éreztem, hogy valami nem megy, hogy segítségre van szükségem, vagy inkább egyedüllétre, hogy nem vagyok tökéletes, sem tévedhetetlen, hogy valami fáj...

Bővebben: A gyengeség is erő

ton.jpg

Úton vagyok. Nem tudom mit hoz, és már nem is akarom. Hiszen, úgyis csak azt láthatom, amit hiszek, az pedig nem tudás. A tavasznak még nyoma sincs. Ez a tél tanít engem. Arra, hogy ne akarjak semmit, csak menni, nem megragadni. Semmiben, legfőképp nem a gondolataimban. 

Nem a legsimább utat választom. Nem azt, amelyen ne csúszhatnék, ne eshetnék el. Semmi biztosnak tűnő nincs körülöttem. Vállalom. Hisz, én vagyok a magam biztonsága, nem a külvilág illúziói. Dolgok, amelyek pillanat alatt megváltozhatnak... Mit számítanak?

Bővebben: Úton vagyok

  • 1
  • 2
Minden Jog Fenntartva - 2017 - Polgár Zita