Úton vagyok

ton.jpg

Úton vagyok. Nem tudom mit hoz, és már nem is akarom. Hiszen, úgyis csak azt láthatom, amit hiszek, az pedig nem tudás. A tavasznak még nyoma sincs. Ez a tél tanít engem. Arra, hogy ne akarjak semmit, csak menni, nem megragadni. Semmiben, legfőképp nem a gondolataimban. 

Nem a legsimább utat választom. Nem azt, amelyen ne csúszhatnék, ne eshetnék el. Semmi biztosnak tűnő nincs körülöttem. Vállalom. Hisz, én vagyok a magam biztonsága, nem a külvilág illúziói. Dolgok, amelyek pillanat alatt megváltozhatnak... Mit számítanak?

Nem a célért megyek, hanem magáért az útért. Bármi is lesz, azt érzem, életem végéig bánnám, ha nem haladnék végig rajta. Tapasztalok, élek. Csak megyek, amerre szívem visz. Szeretem. Hagyom a fejemnek, hogy olykor féljen, de nem figyelek rá. Nem érdekel, mit mond. Logika, ráció. Mit érek vele? Minden, amit valaha értelmesnek címkéztem én, vagy a környezetem, ítéletek voltak a valóság egy darabjáról. Nincs szükségem ezekre. Teszem, ami a dolgom. Velem mindaz, amit látni szeretnék a világban: élet-erő, öröm, virágok.

Nagy munkám van benne, hogy itt tartok. Nem agyalok. Végre tényleg elment az eszem!

Azért, néha megkísért még a kabát melege, hisz fázom. Mégsem tart vissza attól, hogy levegyem. Hiszen, csak tapasztalás ez is, és honnan ismerném fel a tavaszt, ha nem érzem a mai hideget. Számomra az út a lényeg. Hogy örömmel menjek, és bízzak. Magamban. Istenben, aki tudja, mire van szükségem. Emberekben, akik elfogadással szeretnek és segítenek. Mindabban a jóban, amit az élet adni szeretne nekem. Ha merem elfogadni és tudni, hogy bátorság; én is megérdemlem.

Neked is ezt üzenem: tarts, ahol épp most vagy, jól van így. Nem baj, ha fázol, ha nem tudod, mit hoz az utad. Csak menj, és ne ragadj meg. A sártól félned nem kell, ha úgy döntöttél, hogy nem ragadsz bele. Legyen veled az önmagadba vetett hited. Egyedül ez számít, úgy érzem.

Minden Jog Fenntartva - 2017 - Polgár Zita