A gyengeség is erő

Gyengesg.jpg

Mondd, mutattad már magadat erősnek, mert úgy érezted, ezt várják el? Mondtad már, hogy „Nekem megy!”, „Én bírom!”, „Köszi, megoldom!”. Én igen. Gyengeségnek neveztem korábban, mikor úgy éreztem, hogy valami nem megy, hogy segítségre van szükségem, vagy inkább egyedüllétre, hogy nem vagyok tökéletes, sem tévedhetetlen, hogy valami fáj...

Huszonévesen kínzó fizikai fájdalmakat gyártottam magamnak, mert kizárólag ekkor mertem „gyengének” mutatkozni. Minden más esetben azt mondtam: „Dehát, meg kell felelni! Csinálni kell! Orrvérzésig.” És annak ellenére, hogy sírva vallottam be, hogy milyen jó érzés támaszkodni, kérni és elfogadni, három évtized telt el, mire ráébredtem: a „gyengeség” is erő. Sőt, ez nem is gyengeség. Ezek csupán a bennem felbukkanó érzések.

Tudod, mikor erőt várnak tőled, és ennek eleget teszel, erőszakot követsz el. Méghozzá magadon. Mert megtagadsz magadból egy részt, az igazi önvalódat, akinek dolga, hogy tapasztaljon és érezzen. Bármit. Ilyenkor nem figyelsz oda magadra, és elnyomod azokat az érzéseidet, amelyekről azt gondolod: ez a gyengeség jele, ez rossz, ezt nem mutathatom. Márpedig a szelektálásnak ára van. Távolodsz önmagadtól, így másoktól is. Hiszen, ha magadnak sem engeded meg, hogy bármit érezhess, hogy tudnád ezt másnak. És tudod mi vár ekkor? Más sem fogad el Téged teljesen. Ekkor érzed úgy, hogy Téged bántanak, kritizálnak, hogy Rád nem figyelnek, nincsenek tekintettel, hogy Tőled mindig csak elvárnak. Feltételekkel szeretnek. Azt teszik veled, amit Te magaddal. Mondd, megéri?

Mit kockáztatsz azzal, ha megmutatod, milyen érzés van benned. Például, hogy nem fognak „szeretni”? Mondd, szükséged van –e arra, hogy csak akkor „szeressenek”, ha hozod a formádat? Hogy nőként „érzékeny tyúknak”, férfiként „puhánynak” fognak minősíteni? Ehhez semmi közöd, mert a címke arról szól, aki mondja. Az nem Te vagy. Ha ezzel mégis foglalkozol, akkor Neked a másik véleménye fontosabb, mint az, hogy Te önmagad legyél. Talán azért, mert bánt, ha „rosszallóan” vélekednek rólad. De megbántódni csak azon lehet, amit nem fogadtál el magadban. Kezdj inkább magadra figyelni a címkék helyett, és megkeresni, mire van szüksége a lelkednek. Hogy az „önzőség”? Hagyd, hogy a világ így címkézze, Te már békében leszel magaddal, ezért másoknak is eszerint fogsz adni. Békét, elfogadást, nyugalmat... pont azt, ami benned van, hiszen mást nem is tudnál.

Merd hát megmutatni, a „gyengeségeidet” és engedd meg, hogy az legyél, aki vagy. Ha elfogadod magadat, meghívsz másokat is arra, hogy elfogadhassanak Téged. Tudom, nehéz és mégis, egyszerű. Tapasztald, hogy így is szerethető vagy. Feltételek nélkül, önmagadért.

Minden Jog Fenntartva - 2017 - Polgár Zita