Lélektársakkal a szív útján

IMG_8738.JPG

Vannak kapcsolódások, amelyekben önmagadat ismered fel. Akikkel egymás szemébe nézve, mindent tudtok a másikról. Ahol a szavak nem az üres fecsegést jelentik, hanem egymás mélyebb megértését segítik elő. Amelyeknél nem számít, hogy először találkoztok, és hányszor, mert bár emberi mivoltunkat nem megtagadva, érzitek egymás hiányát, de mégis... a szeretet láthatatlan fonala összeköt benneteket. Vannak szövetségek, amelyek a mennyben köttetnek.

Isten bennünk van, itt a földön. És ezt legkönnyebben akkor fedezheted fel, ha találkozol valakivel, aki előhozza belőled a legjobb énedet: az igaz természetedet, amely nem szennyezett játszmáktól, felesleges köröktől, hazugságoktól. Kapcsolódások, amelyekben egyedül lenned kell, és ez felszabadít, könnyűvé tesz, és elrepít téged egy világba, ahonnan nem szeretnél többé hazajönni.

Hiszem, hogy van egy olyan világ, ahol mi emberek felnőttként is így lehetünk egymással, egymásnak. Ehhez a kulcsot szerepeink elhagyásában látom. Ahol merünk kilépni a személyiségnek nevezett kereteinkből, amikor azok már nem szolgálnak minket. Kaptunk tulajdonságokat, amelyek segítenek minket életünk során, vannak adottságaink. Ám, ahogy az évek múlásával hajunk is megőszül, bőrünk pedig ráncos lesz, mi is változunk, és vele a személyiségnek nevezett csomag is, amelyet sokunk addig cipel magával az útján, míg egyre nehezebbé válik, végül gúzsba köt. Ilyenkor csak állunk és azt mondogatjuk: "Ilyen vagyok." Isten tudja miért ragaszkodunk dolgokhoz körömszakadtáig, és miért nem látjuk, ha eljött az idő levetkőzni mindazt, amely már nem szolgál minket életünk áramlásában és a haladásban. Saját tapasztalatom az, hogy személyiségemhez való ragaszkodás elengedése vezetett el engem igaz önvalómhoz, ahhoz a természetességhez, amelynek megélése számomra az (eddigi) legmagasabb szintű örömet hozta el az életembe.

Tudod, hozzád hasonlóan, én is kaptam valamit, ami sokkal értékesebb a személyiségemnél. Valamit, ami tényleg nem változik, ami vezet, sosem csap be, és nem kéri, hogy szerepe(ke)t játsszak: a szívemet. Amivel felismerek, tisztán látok mindenkit, akit az élet utamba sodor, azért, hogy szabadon szerethessem. Akikkel megélhetem lelkem szárnyalását, és mindazt az örömet, amit az élet adni kíván nekem. Kérlek, válaszd Te is a szívedet, hogy felfedezhesd igaz önmagadat, a benned lévő végtelen szeretetet, általa pedig azokat az embereket, akiket a Jóisten küld el Hozzád: a lélektársaidat.

Minden Jog Fenntartva - 2017 - Polgár Zita