Ha találkoznánk, egy energikus, széles mosolyú nőt látnál magad előtt, aki örömét leli az életben. Engem sem kerültek el a megpróbáltatások, mégis kiolthatatlan életerő jellemez. Mondhatnám, hogy ez velem született, amelyre talán azt válaszolnád, nagy szerencse. Én azonban nem hiszek a szerencsében. Erről szól a történetem.

Én is úgy kezdtem, mint a legtöbben: tanulás, érettségi, tanulás, diploma, majd fejest ugrottam a várva-várt munka világába. Személyzeti tanácsadóként dolgoztam 6 éven át és a gazdasági válság adta nehéz terepen is folyamatos csúcsteljesítményt értem el. A toborzás-kiválasztási tanácsadás nem a munkám, hanem a szenvedélyem lett.

Szakmai teljesítményem elismeréseként mindössze 28 évesen országos vezetőként térhettem vissza a vállalathoz, ahol gyakornokként a pályafutásomat kezdtem. Lehetőséget kaptam arra, hogy egy akkor igen kevés eredményt hozó toborzás-kiválasztási üzletágat vezetőként álmodjak újra. Mindent átalakítottam: folyamatot, struktúrát, rendszert... Felépítettem egy harminc fős csapatot, akik úgy dolgoztak az emberekért, hogy munkájuknak nem a célja, hanem a következménye volt a pénzügyi növekedés. Tudtam, hogy minden az embereken múlik. Nem érdekelt semmilyen akadály. Az eredmény nagyobb volt a vártnál, három év alatt a piacvezetők közé kerültünk, és egy szakmailag elkötelezett, tehetséges és nagyon vidám csapat vezetője lettem. Szerettem vezető lenni, mert az emberek szolgálatában lelem örömömet. És bár megvolt mindenem, amit a világ adhat, de azt éreztem, nem vagyok jól. A belső hangom négy év után a befejezésre hívott... Hosszas gondolkodás után végül úgy döntöttem, hogy otthagyom az állásomat.

Fogalmam sem volt arról, hogy mi a dolgom, és egy idő után azt sem tudtam ki vagyok. Ez nagyon megrémisztett, de egyre inkább éreztem, hogy az utam befelé vezet, olyan mélységekbe, ahol még sohasem jártam. Keresni kezdtem valamit, ami több, mint a világi dolgok felszínes öröme. Kétséggel és félelemmel voltam tele. Ám a bennem lévő sötétség mégis a legnagyobb ajándékom volt, mert segített megérteni, kinek gondoltam épp magam, ami persze mind hazugság! De félelmekkel szembenézni nagyon nehéz... és én mindnek teret engedtem.

Hosszú idő volt míg megértettem mi történik: elegem lett a kapaszkodásból, mert fájt, hogy nem vagyok szabad. Vágytam arra a nőre, akiről gyerekként tudtam, hogy ott lakik bennem. Ma már tudom, hogy azért kaptam meg mindent ilyen valószínűtlenül korán, hogy mihamarabb ráébredjek, hogy az élet jóval több, mint a kitűzött célok és azok elérésének végtelen körforgása. Én magam lettem a szél, mi a fellegváraim gyenge homokalapjait elfújta, hogy megleljem az IGAZ ÉN-emet. Az út ide akkor is kegyelem volt, amikor fájdalmasan elszakítva éreztem magamat attól, aki valaha voltam és nem tudtam mi lesz velem… Végül megadtam magam és azt mondtam: LEGYEN! Az áramlást választottam. Hazatértem önmagamhoz.

Utam során sok emberrel találkoztam és szerettem velük megosztani a tapasztalataimat. Adni bátorítást, útmutatást, ráébreszteni őket arra, hogy nem kell tovább cipelniük a terheiket. Megláttam, hogy a mélyben mindnyájunknál ugyanazok a kétségek és félelmek ölik meg szívünk vágyait, mert egyszerűen nem tanultuk meg, nem hisszük el, nem merjük önmagunkat teljes szívvel választani. Nem bízunk magunkban, holott kaptunk egy csodás lelket, ideiglenes formába öntve, amivel csakis jól bánni lenne méltó és valójában mind erre vágyunk. Szabadon akarunk élni. A találkozások végül elvezettek oda, hogy tanítani kezdjem azt, amit magamnak is meg kellett tanulnom.

És egyszercsak ráébredtem, hogy egész életemben ez volt az én dolgom! Lelkesíteni Téged és feléleszteni Benned az önmagad iránti végtelen szenvedélyt. Segítek abban, hogy elfogadd önmagadat, és ebből az állapotból szemléld és teremtsd a világodat, és így találd meg a saját válaszaidat. Azt akarom, hogy Te is megleld, azt a kiapadhatatlan örömet, amely nem függ semmitől és senkitől. Mert ezáltal tudod a legtöbbet visszaadni a világnak, és békés derűvel élni az életedet.

József Attila soraival köszönöm meg Neked, hogy elolvastad a történetemet.

“Az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.”

Hála érted, hála értünk! Zita

Minden Jog Fenntartva - 2017 - Polgár Zita